Surányi-Bechtold
Zsófia
Olykor megfigyelő, csendes, elgondolkodó, gondolatokban messzeúszó, merengő Zsófi vagyok.
Máskor óriási lánggal égő, mindent egyszerre megélő, teljes gőzzel előretörő, magaslatokban szárnyaló, kirobbanó, érzésekkel túlcsorduló Zsófi vagyok.
S ezt a sokaságot, mely bennem lángol, ezt a rengeteg érzést, érzelmet képtelenség más formába önteni, mint az élet kreatív részébe.
Ahogy kezdtem önmagamra találni, férjem segítségével szárnyaimat bontogatni, úgy egyre közelebb kerülhettem lényem valójához. Felfedte lelkem legmélyebb rétegeit, és egyre többet tudtam az érzéseimből megérteni, megélni, feloldani.
Számomra a festés terápiaként indult. Megnyugtatott, elmerültem benne, és mindent átszelídített bennem.
Gyermekeink megszületése pedig egy új, óriási löketet adott. A lopott pillanatok örömeit kaptam meg a festés által.
Mindig is érdekelt a lakberendezés, és a képek által tudtam teljessé tenni otthonunk melegét. Egy-egy altatás közben csak ültem mellettük és szárnyaltak a gondolataim, hogy mit lehetne még nekik festeni. És ahogy cseperedtek, kitágult a tudásvágyuk, alig bírtam lépést tartani velük.
Ezer vágy, ezer kép, ezer érzés lobog még bennem.
​​​​​​​Fogadjátok szeretettel az eddig elkészült munkáimat. Sok örömünk volt, van, és lesz belőlük.